Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a következő irományban némi túlzásokat is lehet olvasni, hogy jobban ki tudjuk fejezni az órák menetét, de törekedtünk az igazmondásra.

-Csrrrrrrrrrrrr! Ébresztő!!! 1/2 7!

-Na nemááár.... Már megint? FÉL HÉT??!! Kémia.... fizika.... föci.... jaj istenem! Inkább visszaalszom...

Ismerős? Mert nagyon sokan így kelünk: minden nap ugyanaz az idegesítő vekkercserregés, szerencsésebbeket anyuci ébreszt. tegyük fel, hogy felbírsz kelni. Ha meg ráadásul az ágyból is ki tudsz mászni, a zoknit, és az egyéb ruhadarabokat fel is tudod rángatni, akkor kaki-pisi, fogmosás (esetleg kaja) és máris indulhatsz a suliba (ez a szép elnevezése a vesztőhelynek).

2. lépés

Ha késésben vagy, akkor tuti, hogy nem jön a busz. Becsöngő előtt két perccel esel be az ajtón, és megpróbálod fáradt testedet bevonszolni a terembe. ha jó terembe nyitottál be, és körülnézel, kicsit megnyugodhatsz, mert mindenkinek úgy fest az arca, mint a penészes uborka. Ezek után több felé ágazik a dolog. Ha szerencsés vagy, és könnyű napod lesz, akkor bevágódsz a padba, és miután elmekegte a hetes az unalmas jelentést- amire a tanár is rájöhetne, ha körülnézne  a teremben-, akkor újra elaludhatsz.

DE! Mi most egy átlag napot veszünk, nem egy könnyűt.

1. óra kémia. Múlt órán mondta a tanár, hogy dolgozat lesz, meg erre amúgy is rájöhetnénk, mert minden második órán dolgozat van. De persze a fél osztály nem tanult. Dolgozat, nagy áthuzigálások zaja, mindenki könyököl egy olyan öt perc után, és bambán néz maga elé, azon gondolkodván, hogy mit rizsázhatna még. Pár jó tanuló még új papírt is kér, mert nem fér ki a tudása. Kb. 10 perc leteltével beszedi a tanár a dolgozatot. Mindenki előreadja, de még páran úgy tesznek, mintha minden most jutott volna az eszükbe, de csak azért most írnak, mert a zajt kihasználva súgtak nekik.Aztán elkezdődik az óra igazi része. A tanár magyaráz, és csak magyaráz, meg kérdezget. Ha jó kedve van, akkor megvárja, amíg jelentkeznek, de ha nem, akkor szúrópróba szerűen kiválaszt valakit. Van, amikor párbeszéd alakul ki a tanár és a jótanulók közt, a többi próbálja a maga lomos fejéből előkaparni valahol mélyről az eddigi tudását. Persze sokan lemaradnak, egy idő után színezés hangját halljuk, hegyeznek, meg radíroznak, mindenféle pótcselekvés: mutatván, ők nem azért nem jelentkeznek, mert nem tudják, hanem halaszthatatlanul  ceruzát kell hegyezniük. ezzel óra végéig elvannak. Mások félig alszanak, néhányan meg még jelentkeznek is. Az is előfordul, hogy elő kell venni a munkafüzetet. Ilyenkor mindenki úgy néz ki, mintha a legmélyebb álmából ébresztették volna. De általában jegyzetelünk. Így megy el a kémia óra, megváltás a jelző, hát még a kicsöngő. Amikor kitódulunk a folyosóra, a következő osztálytól nem férünk ki, mivel lerohannak a kérdéseikkel. Írtatok? Mik voltak a kérdések? Nehéz volt? stb.

2. óra töri. Dezsényi, aki "soha nem késik", 5 perccel később érkezik meg. Miután befért az ajtón, és a diákokon is átfurakodott, akkor szentimentális arccal felénk mered, és várja, hogy észrevegyük. Akkor kipattannak a hetesek, elhadarják a jelentést, gyorsan letörlik a táblát. A leckefelelősök is jelentenek, akik nem hoztak el valamit, azok rosszpontot kapnak. Persze nem ellenőrzi le, hogy a pontozó valóban beírta-e azokat a rosszpontokat. Így érdekes módon gyorsan összegyűlnek az ötösök, de hogy egyes összegyűlt volna... olyanra nem emlékszem. Ezzel elment az órából tíz perc. Jó esetben csak a követkető fél órában az aktuális áldozatát kínozza felelet formájában. ha tudjuk azt, hogy becézték xy ezredest a katonái, akkor ötös, hiába tévedünk 100 évet a dátumokkal. Persze ez csak azokkal van így, akik ötödikben jól tanultak, azok nehezen kapnak rossz jegyet. Persze, ha nagyon nem tudnak, akkor egy 10 perces prédikációval kitölti az óra maradék felét. Pl.: "Hát Margitkám... amikor ötödikben megismertelek.... azt hittem, hogy te egy megbízható, biztos tudású emberke vagy... de most... ugye azért érzed, hogy az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztál a tööörténelemmel?", stb... Ilyenkor próbálunk nem nevetni, és komoly, megbánó arcot mutatni, az ötös már az ellenőrzőben is van. Ha rossztanuló,vagy kevésbé kedvelt személy a felelő, akkor bármennyit is tudjon, legjobb esetben csak négyes. Ilyenkor felhördül az osztály. Egy része komolyan is gondolja, hogy meg kell védeni a szegény felelőt, más része pedig csak nem akar felelni, és időhúzás céljából pofázik. Jó esetben 10 perc marad az órából,de általában csak kettő. Ilyenkor elhadarja a következő anyagot, és elhúzza az órát. Már mindenki feltűnően pakol, az óráját nézi, bunkó megjegyzéseket tesz félhangosan, mikor kienged minket. Végre!

3.óra, Fizika. A fizika órát általában lelkes előkészületek előzik meg. Az osztály azon része, akiknek Árpi bá beígérte a felelést, és nem sikerült a kifogásaikkal rábírniuk, h letegyen eme szándékáról, azok lázasan magolják a könyvet, és elől ülő jótanulókat szerződtetenek esetleges súgás céljából. Az osztály másik fele pedig készül a pihenésre...a büfében cukrot, ropit vásárol, előkészíti rajzeszközeit, tinimagazinjait, telefonját, discmanjét, nintedóját, tamagocsiját,mindenkit-idegronccsá-tévő-minigördeszkáját, stb. vagy tanul a következő órára(is). Az óra nagyon békésen folyik, Árpi feleltet, magasröptű eszmecserét folytat Juhász Andrással, Vikivel vagy Nórikával(egyszóval azon kevesek egyikével, akiket valamennyire érdekel a fizika).Néha zseniális eszével kiszúr valakit, és "Kollermargithozdkiazóraimunkád"-felkiáltással próbálja szinesíteni az óra menetét. Hát, nem sok sikerrel.

4. óra, föci. becsöngetnek. Ingrid, az ofőnk a föcitanár. kb. 10 perc késéssel esik be az ajtón, miután becsöngetéskor elkezdett beszélgetni legjobb barátnőjével, a tesitanárral. de még így is vannak emberek, akik éppenhogycsak be tudnak slisszolni előtte, mert a büfé előtt sokan állnak ám sorban. Még legalább 5 percet elvesz az, hogy mindenki képes legyen felállni a helyéről, előkerüljön a pad alól a hetes, az ablakból lemásszanak a pletykáló csajok. Ez után mindenki elfoglalja az eddigi helyét, mintha semmi sem történt volna. Azon gondolkodom, hogy egyáltalán figyel-e valaki föciórán.... de nem tudok mondani embereket. Talán csak azok, akiket megfenyegetett kínjában, hogy intő lesz, és még megijednek ilyentől. Persze az óra közepén kb. sor kerül beírásra, de sosem annak, aki a legtöbbet pofázott, hanem szúrópróba szerűen (lásd a bolondok napjás irományomban). Az ezután elkussol, de a többiek folytatják az oda nem figyelést. Ezzel úgy nagyjából el is megy az óra. Néhányan felelnek, nincs részrehajlás, mindenki igazságos jegyet szokott kapni. Esetleg dologzatot írunk, olyankor nagy a hangzavar, mindenki súg mindenkinek, de ezt pedig a témazárós cikkben olvashatod:). Kicsöngetnek ugyanolyan vidáman megyünk ki, mint ahogy jöttünk.

5.óra,biosz:az osztály cafatokban lógó idegekkel, rendkívül türelmesen(azaz körmeit élesítve) várakozik a 48-as terem előtt, hogy aztán a kicsöngetés után 10 perccel kiengedett szerencsétlen 5.-esek fejére zúdítsa a mai nap összes+az Umbrai okozta stressz tömegét. Ha végre bejutunk a terembe, mindenki nekiáll magolni, vagy a stréberebbek a táblára blútekkel rögzített sormintákból próbálják azonosítani a hámszövetet, esetlegesen apró pici feldarabolt halacskákra emlékeztető idegsejteket rajzolnak.Mindeközben Umbrai az ajtóban dörzsölgeti a kezét, és arcán vérszomjas vigyorával figyeli, miként tölti az osztály a biztos halál előtti utolsó perceket.Az óra elején fagyott csend, Umbrai körbejár, kiválasztja a felelőket, és erősen próbál rájönni, mi lehet az az adat, amit a diák nem tud. A "Hány darab sejt van a lábban"-típusú kérdés után szétterül a diadalmas vicsor az arcán. A szerencsétlen diák úgy látja, Umbrai fejéből apró szövegbuborékok jönnek ki:"Nem tudja!!Ez az!Ezt se tudja!"Ha a felelés lezajlott, umbrai leadja az anyagot, közben csak úgy kikapcsolódásként ráordít egy néma kussban lévő gyerekre, hogy ne beszéljen folyton.Ezután megpróbáljuk kitölteni a munkafüzetet, ami Umbrainál súlyos akadályokba ütközik, ugyanis vagy nem érti a feledatokat, vagy nem hallja, amit a gyerek mond...esetleg mindkettő.ha vitatkozni merünk vele, vagy egy lehulló falevél hangerejével megjegyezzük:"Süket", fülei olyan változáson mennek át, hogy egyből mindent meghall, és súlyos következményekre számíthatunk.Ajajj...

6.óra, irodalom Pepóval. A magyar óráink két ellentétes módon tudnak lezajlani. Ez attól függ, hogy jókedve van-e Pepónak, vagy nincs. Ha netán jókedve lenne, akkor az osztály dolgozik, jelentkezik, ő közben el-elsütöget egy-két viccet. Van, aki nem figyel oda, és amikor ezt észreveszi, akkor sincs szídás, csak poénkodás. Ilyenkor kevés arra az esély, hogy feleletkor rossz jegyet kapjunk. Sőt! Még az is előfordult már, hogy felelet közben kiderült, h. xy nem tanult semmit, és megengedte neki, hogy majd a következő órán felelteti. DE! Ha rossz kedve van, vége a kényelmes, sőt szerintem még érdekes irodalom óráknak. Szünetben becsörtet azzal az erőltetett járásával, egyből végigméri a termet, becsmérli a hetesek munkáját, sőt esetleg még intőt is kapnak, amiért nem vették észre a terem sarkában lapuló taknyos pzs-t. Ilyenkor kegyetlenül sokáig nézi a naplót, hogy kit feleltessen, addig az osztály néma kussban ül. Az első padban ülők minden egyes lapozáskor együttérzően néznek arra a személyre, akinél éppen a napló nyitva áll. Van, hogy napokkal, sőt hetekkel azelőtti anyagból is kérdez. Ilyenkor legalább egy jeggyel rosszabbat kapunk. Ha szerencsénk van, éppen Karinthyt vesszük, és akkor elmúlik a rosszkedve, mert még ő sem tud nem nevetni az Így írtok ti-n vagy a Tanárúr kérem-en. Általában nem húzza el az órákat, bár sokak örülnének neki, pl. azok akik az óra során a legújabb trendet tervezik éppen az irodalomkönyvük hátuljába.

7. óra, karének Hraschival. Itt nem ágazik sehányfelé sem az óra. Hraschek totál kiszámíthatatlan. Van, hogy jókedvvel jön be, aztán akkorát ordít, hogy majd' kitörnek az ablakok. De persze fordítva is megeshet. Általában a szoprán tökéletesen dolgozik, a mezzo megteszi, de az alt.... ott vannak a problémák... legalábbis szerinte. Mert ugyebár az a "triumvirátus" (Lovas!-Békés!-Koller!) nagyon szemet szúr. Persze ezeket a galád személyeket egyensúlyozza Bianka 200%-os teljesítménye. Sosem felejtem el azokat a pompás heteket, amikor anyja viselkedésén is túltéve készített fel minket a záró hangversenyre. Hraschi viselkedését nem lehet igazán írásban jellemezni, ezt látni kell. Hogyan ordít az alttal, és uténa milyen bájos-bűvös arccal fordul a többi szólam felé. Gügyög, mint az öt évesekhez, a következő pillanatbab pedig olyan fájdalmas mártír arcot vág, mintha a feje fölött lenne a gíjótín:)).