Ismert szerző:

Énekórai kábulat

Fáradt csönd, a függöny se mozdul,

Kolbe Andris a szopránban horkol

Egy nehéz fej koppan a padon,

Súlyos teher a szemhéjakon.

Énekórai kábulat, ez mindenkit átitat!

Lusta, nehézkes gondolatok kavarognak a fejemben,

A lejátszóból zene recseg lelassúdott ütemben.

Az álom határán állok, álompor van a szememben,

Kati nénit rég elhagytam…tán valahol útközben.

Énekórai kábulat, ez mindenkit átitat!

Már csak öt perc bóbiskolás, jön a következő óra,

Szűk szemrésünk fáradtan pillant a ballagó mutatóra.

Sóhajtunk: hát kicsöngettek.

Nem alhatunk már tovább,

Itt kell hagynunk a 49-esben az énekóra kábulatát.